Sir Francis Bacon jegyezte le ezt az értékes gondolatot, hogy a tudás hatalom, azaz scientia potentia est. 

Ezzel a gondolattal kapcsolatos Heuréka élményem volt a napokban. Nem akarom magam sem gurunak, sem okostojásnak feltüntetni, de óriási felismerésem adódott.

Mi a különbség egy a szakmáját mondjuk több évtizede gyakorló nővér és egy rezidens között?

Az utóbbi nem fél. (ezért tud hathatós eredményeket felmutatni egyedül, vagy csoportba tömörülve)

És, miért nem fél? 

Mert sokat tanult és valamilyen idegen nyelvet is tud beszélni. 

Mi következik ebből?

A tudása nincs földrajzi határok közé szorítva, azaz, mint a mesében a legkisebb fiú, bátran útnak indulhat, és szerencsét próbálhat a nagyvilágban. 

Jó, jó. tudom, hogy nem mehet minden eü. dolgozó külföldre. Hogy nézne az ki?

De, mégis tudja, hogy ott van a szögre felakasztva a hét mérföldet lépő csizmája mellé az anyja készítette hamuba sült pogácsa mellett a diplomája és a nyelvvizsga papírja, amit bármikor leporolhat.

Nézzük meg, mi található egy átlagos nővér tarisznyájában.

Néhány kiszikkadt pogácsa a nehezebb időkre (félelem a nélkülözéstől), legjobb esetben a középvégzettséget igazoló bizonyítvány és semmi más. 

Mi lenne ha raknánk még ebbe a patyolat tiszta, precízen kikeményített, ropogósra vasalt (mert a nővér legnagyobb erénye a tisztaság) tarisznyába egy-két továbbképzést igazoló bizonyítványt, netán érettségi bizonyítványt, vagy az eü. főiskolára való jelentkezés pozitív visszaigazolását. 

Nem, nem hibbantam meg. Látok, hallok. Látom a fizetési papírját elégedetlenül összegyűrő kolléganőt, aki nem érti, hogy miért kevesebb a fizetése  nálánál 10 évvel fiatalabb orvosnak. 

Azért mert ő nem csak hogy leérettségizett (amit ő természetesen rajta kívülálló okok miatt nem tett meg), hanem szerzett egy egyetemi diplomát is.

És látom a reményvesztettség testi tüneteit is. Eleinte elfelejt mosolyogni, majd ráncok jelennek meg az arcán, majd meggörbül a háta a sok tehertől, apró balesetek érik, megbetegszik, végül pedig belebetegszik a nővérségébe. 

Miért? Mert, feladta, legyőzetett. Nem ismerte fel azt az egyszerű törvényszerűséget, hogy saját sorsának egyetlen és kizárólagos formálója önnön maga.

Hasonló témákat boncolgattam az ingyenesen letölthető Túlélési tervben, melyet speciálisan eü. dolgozóknak írtam. Várakozáson felül nagyon sokan kértétek a tanulmányt. Köszönöm a bizalmat. 

Régen jelentkeztem. Elvégre befejeztem egy régi, és elkezdtem egy új évet, ugyanúgy, mint ti. Két napja, este, a 12 órás műszakom után óriási késztetést éreztem arra, hogy megosszam veletek a gondolataimat. Gyorsan leültem A Forest Gump előtt bepüfölni a gépbe azt a néhány mondatot, ami bennem volt. Nem szaporítom tovább a szót, de egy teljes óra munkája tűnt el nyomtalanul, pedig nem nagyon, csak kicsit bénáztam.

Elgondolkodtam, hogy ez vajon miért történhetett?

Önvizsgálatot tartottam, és arra a megállapításra jutottam, hogy

• nem volt szeretet az írásban
• inkább okoskodtam
• nem pedig segítettem a tartalommal
• csak a saját fejemmel gondolkodtam
• egy sémát akartam ráhúzni minden kollégámra
• elfelejtettem belebújni mások bőrébe
• arrogáns voltam
• kioktató stílusban írtam
• jó szándék vezérelt, ami mégsem érződött az írásomon.

Tehát, nem véletlen, hogy nyomtalanul eltűnt az írás. Így legalább senkit sem sikerült megbántanom. 

Ilyen hosszú bevezetés után egyetlen kérdéssel fordulok felétek. 

Miről szeretnétek tanulni a blog olvasgatása közben? 

Hogy miért kérdezem ezt?

Mert nem vagyok gondolatolvasó, ám belső késztetést érzek arra, hogy értékes tartalommal töltsem meg ezt a blogot.

Eszembe jutott például, hogy így itt, virtuálisan beszélgethetnénk a pénzről, a pénz gyarapítási lehetőségeinkről, a pénzhez való viszonyulásunkról. 

Mit szóltok hozzá? 

Ha tetszik az ötlet, dobj egy lájkot, és kérd el az ingyenes tanulmányt! 
(a jobb oldalsávban találod)

Szeretem a Juventus Rádiót, mert az én korosztályom zenéjét játssza. Utálom a Juventus Rádiót, mert azt hiszi némely "felvilágosulatlan" műsorvezetője, hogy az emberek hétfőtől-péntekig, nyolctól-négyig dolgoznak.

Csütörtökön a reggeli műsorban már elkezdik mondani -amitől természetesen én és pár tízezer ember megőrül -, hogy már csak egy munkanap van hátra a fárasztó hétből. Ezt fokozzák tovább pénteken, hogy már csak öt, négy, három, stb. óra, és VÉGE!

Miért nem jut eszükbe az a sok vasutas, buszsofőr, mentős, pincér és pincérnő, szakács, műsorvezető(!) és EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ (orvos, nővér, műtősnő, műtősfiú, röntgenes, anesztes, laboros, bocs, ha kihagytam valakit), akinek nincsen hétvége, nincsen húsvét, nincsen karácsony szenteste és nincsen nappal, mert lehet, hogy pontosan december 24-én reggel 7-től, másnap reggel 7-ig (IGEN 24 ÓRA EGYHUZAMBAN) dolgozik csendben, észrevétlenül egy fővárosi kórház urológia osztályán, és vigyáz arra a néhány betegre, aki szintén nem tud a szeretteivel a feldíszített fenyőfa alatt ünnepelni.

Ezeknek a "néma" , folymatos munkarendben dolgozóknak, a betegeknek, és a két kolléganőmnek küldöm a Szeretet Energiáját. ...és viszek egy kis sütit, megígérem.

Ui: nézz körül a környezetedben, és cselekedj hasonló módon akár egy "vadidegennel"!

Egy kis muzsika: https://www.youtube.com/watch?v=2AcVNwgLIrQ&feature=related

Már régóta nem sajátom az ünnep előtti euforikus vásárlási láz. Inkább szorongás, inkább szomorúság! Nem ajándékok vásárlása jár az eszemben, nem a szebbnél szebb fenyőfák között nézelődök, nem érdekelnek a csodás új égősorok, díszek. Nem.
A PULYKA jár az eszemben! Mekkora lesz? Jut-e a húsából mindenki tányérjára? Jut-e annyi, hogy még másnapra, harmadnapra is maradjon?  Rég volt ilyen!

A várost járva nézem az árakat és tapogatom a zsebem. Az árcédulák és a zsebem tartalma messze nincsenek szinkronban. Hiába próbáltam tartalékolni, hogy jusson a PULYKÁRA, a zsebben nem marad elég! A zsebben már régóta csak pulyka virslire, pulyka "húspép" fasírtra marad pénz! 

Pár hete elkezdtem nézni a nagyobb PULYKÁKAT, nem tapogattam a zsebem. Nem tapogattam, mert ígéretet kaptam, hogy lesz benne PULYKAPÉNZ!
Felszabadultabban nézelődtem, bátran megnéztem a szépen gömbölyödő , feszülő , nagyra húsosodott PULYKÁKAT. Magabiztosan nézegettem a magukat kellető csodákat, mert nálam volt az ígéret, hogy az egyik ott fog gőzölögni az ünnepi teríték közepén. 

Pár napja elfordítom a fejem , ha ezeket a dögöket látom! Nekem ne kellesék magukat! Igazából nem is vagyok oda a PULYKÁÉRT! Legalábbis a virsli és a húspép íze nem igazán tetszik az ínyemnek!  Az ígért PULYKAPÉNZ is csak részletekben jön! A PULYKÁT én is csak részben tudom megvenni! PULYKA FAR-HÁT lesz az ünnepi asztalon, hogy a gyerekeim legalább az igazi ízt érezzék!

K.L.

Én egy picit másképpen gondolkodom az ápolói szakmáról, mint a nagy többség. Azt is mondhatnám, hogy kilógok a sorból. 

Kényelmesen megélek, mert nem félek.
Nem félek a nélkülözéstől, nem félek attól, hogy kirúgnak, nem félek attól, hogy csak a meglévő munkahelyemen tartanak igényt a munkámra, nem félek attól, hogy leépítenek, nem félek attól, hogy nem találok munkát.

Éppen azért, mert nem félek, nem is történik velem rossz, baj, tragédia. 

A jóra, a szép dolgokra koncentrálom a figyelmemet. Hogyan tudom ezt megtenni?

Eldöntöttem, és kész. 

De, hát annyi, de annyi borzalmat, gyötrődést és fájdalmat látok magam körül! - szinte hallom, ahogy vitába szállsz velem.

Igen. Én is látom, de nem arra fókuszálok. Pillantásomat, teljes figyelmemet, önvalómat, egész lényemet abba az irányba fordítom, AMIT SZERETNÉK, mind a mellet, hogy BÜSZKE VAGYOK ARRA, HOGY ÉN ÁPOLOK, ÉS HÁLÁS AZÉRT, HOGY NEM ENGEM ÁPOLNAK.

Büszkeség és hála erős, legyőzhetetlen elegye a túlélésnek. 

TE MIT SZERETNÉL? 

Ahogy olvasom a blogot, és a FB bejegyzéseket: 

• egyenrangúságot az  orvosokkal
• több fizetést
• megbecsülést
  
• erőt
• egészséget
• igazságot
• biztonságot

Szép, nemes célok. Csak egy probléma van velük. Kívül, rajtad és az irányításodon kívül vannak. És a törvény, hogy a boldogság és a nyugalom eredendő okai nem kívül keresendők. 

MEG VAGYOK ARRÓL GYŐZŐDVE, HOGY HA VALAKI BELÜL RENDBEN VAN, KÖRÜLÖTTE IS RENDBEN MENNEK A DOLGOK.

Lefordítom, még akkor is, ha nem leszek népszerű: 

Addig, amíg nem hiszi el magáról egy nővér, hogy ÉRTÉKES tagja a társadalomnak, a pénzpiaci értékét sem kapja meg a munkájának. 

Tehát elsődleges feladat a személyes fejlődés, az önbecsülés és az önbizalom fejlesztése.

Változz, hogy változtathass!

Talán ez lehetne a mottója az akciótervnek is, amit készítettem.

Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Hogyan éljük túl a "Nővérséget"? című tanulmányomat, mely 5 túlélési tervet tartalmaz a nehéz időkre.

Kellemes ünnepeket kívánok: I.G.

Ps: Akik nem akarnak/tudnak/mernek változni, kérem, el se olvassák, mert felesleges.

Egy középvégzettségű, Franciaországban dolgozó kolléganőnk  hozzászólt a blogon a Diplomás (segéd)ápoló című írásomhoz.

Idézem szó szerint: 

<Tul sok a "Diplomas Apolo" nem kell/ene ennyi beloluk.Ertem azt,hogy azert mennek el a foiskolara az OKJ -hidas- Apolok,mert magasabb fizetesi osztalyba kerulnek,ezaltal magasabb a fizetes is.Nekem nincs Diplomas Apoloi diplomam,de nincs is ra szuksegem...legalabb is itt Franciaorszagban NINCS!Itt 1-2 IDE/Infirmiere Diplome D'Etat/ dolgozik 1-1 osztalyon es 4-6 AS azaz segedapolo.Szepen mukodik a rendszer,mert mindenki tudja a feladatat.A javadalmazas is szabott keretek kozt mukodik.IDE kezdo min.1800 euro netto+potlekok,AS 1200 euro netto+potlekok.
Igen am,de itt nem eleg a nyelvvizsga....amit sok-sok esetben nem is beszel a bizonyitvnnyal rendelkezo....>

Kiszámoltam, hogy mennyit keres egy kezdő (középvégezettségű kolléga) és mennyit egy segédápoló francia honban.  

A számok nettóban  értendők, és persze nem tudom mennyibe kerül a havi megélhetés, ami terheli ezeket a fizetéseket. 

Tehát, emberek, figyelem, közhírré tétetik a nyugati bérezés az egészségügyben.

Kezdő fizetés (főiskola nélkül) 558 000, azaz Ötszázötvennyolcezer Ft. 

Nálunk ez kb. 4,5 orvos fizetésével egyenlő, vagy 6 érettségi nélkül dolgozó munkatársunké, akiknek azért a szakma a kisujjában van, mert legalább fejenként 35-40 év munkaviszonnyal rendelkeznek. Vagy másképp megközelítve a kérdést, főigazgatói(?) fizetés. 

A segédápoló (aki bizonyára a segédápoló munkáját végzi, nem úgy, mint itthon) Franciaországban 372000 Ft-nyi fizetést visz haza. Persze, ez nyugaton kevésnek bizonyulhat, nálunk viszont rengetegnek tűnik. 

Következik a matekóra után a jogos kérdés: ki tehet a mérhetetlen különbségről? 

Az aktuális, vagy a régi ország-, illetve minisztérium vezetés, a bértábla, a költségvetés, a rendszerváltás, a globalizáció, az uzsoracivilizáció (Dr. Drábik Jáénos alkotta meg ezt a fogalmat), a gyógyszergyárak monopóliuma, a kapitalizmus, az eü. maffia? 

NEM. NEM ÉS NEM!!!!

MI! EÜ. DOLGOZÓK. 

Inkognitó Géza 13 oldalas ingyenes tanulmányában hamarosan hozzáférhető, hogy miért mi vagyunk a felelősek, és hogyan mászhatunk ki a veremből, amit mi ástunk oly' mélyre.

Ha, addig nem bírod ki, addig is kérdezhetsz: inkognito.geza@hotmail.com

Rövid ideig volt szerencsém (majd rájöttök, hogy tényleg szerencse) ismerni egy fiút, aki öt nyelven beszél, szelíd lelkű, segítőkész, alkoholt nem fogyaszt, disznóhúst nem eszik, nem dohányzik, csúnya szavakat nem használ, segítőkész, csöndes, mégis határozott, és diplomás ápoló.

Hallom, ahogy mondjátok, hogy ilyen ember nem is létezik. 

Pedig hús-vér emberről beszélek (írok). Hívjuk Gézának az egyszerűség kedvéért. 

Hogy miért dolgozik ápolóként Géza Magyarországon, amikor öt nyelven beszél?

Én is megkérdeztem tőle. 

És, lássatok csodát, azt mondta, hogy szereti, amit csinál. Szereti a nálánál gyengébbet támogatni, szereti a szakmáját, mindig ápoló akart lenni. És higgyem el, neki nem derogál az ágytálat vinni.

Úgy adódott, hogy most rövid itthoni (ha lehet ezt mondani, mert világutazó) tartózkodás után Angliában helyezkedett el, mint diplomás ápoló.

Gondoltam megkérdezem, hogy megy sora, mit dolgozik, és mennyiért dolgozik.

Persze nem akartam a pénztárcájában turkálni, pusztán a kíváncsiság hajtott. Érdekelt, hogy mennyit és milyen fizetésért dolgozik ugyanazzal a végzettséggel nyugatabbra.

Idézem: 

"Itt (Angliában) ugye más besorolásban és bánásmódban vagyunk. 
Nekem a kórházban 10 betegem van akikért én felelek.
Reggel bejövök és akkor átadnak ez kb. egy bő óra (!), persze cigifüst nélkül.
S ugye azután én körbe megyek, és a reggeli előtt megnézem mi a sürgős, úgy mint otthon.

Nekem van 6 beosztottam (én húztam alá) ők csinálnak minden, etetnek, tisztáznak,  mosdatnak (jé Nyugaton lehet nappal fürdetni), lázat mérnek sőt mindent, amit otthon mi csinálunk.Kitöltik a  papírokat, kicserélik mindent, nekem csak ellenőrizni kell,  hogy megcsinálták-e.Kiosztanom a gyógyszert, kötöznöm, meg minden olyasmit, amit az orvos rendelt."

Ezt a szövegrészt abszolút érintetlenül hagytam, úgy másoltam be, ahogy írta Inkognitó Géza barátom:

"Majd olyan 12 korul elmegyek ebed szunetre egy ora ilyenkor posta atszokttam menni vagy csak avarasolni mindent ilyenkor intezek majd utan a kioszttom a delutani gyogyszereket rendelek ha kell es tobbnyire documentaciot irok es igy lassan el telik a anp"

Szóval, egy órás ebédidő. Ja, ugyanúgy, mint nálunk. Állva, összeesés határán, háromszori nekirugaszkodásra a reggelire szánt két szelet kalács és az egy bögre kakaó. 

Persze a panaszkodással nem megyünk semmire. Nézzük inkább, mit lehet tanulni Gézától? 

Tanulj nyelvet, vedd kezedbe életed kormányát, soha ne panaszkodj, szeresd, amit csinálsz, ha pedig nem tetszik, akkor változtass, te magad. 

Kérdezhetsz tőlem. szívesen válaszolok, ha tudok. Üdv: I.G. (inkognito.geza@hotmail.com)

  "A szót leírják 
ki tudja, ki mire gondol
a szó veszélyes fegyver
és van, aki fegyvertelen"

... írta Bródy János, mi pedig olvashattuk a kivetítőn a sajtótájékoztatón, az Uzsokiban.

És, valóban. Az újságíró leírta, mert  leírhatja büntetlenül utánajárás, eljárás és tények nélkül, hogy gyilkos, tömegmészárlás, halál-gyár. 

Tettét több ok vezérli: címlapsztorit tálalni, példányszámot növelni, szenzációt szétkürtölni és félelmet kelteni.

Állítja egy emberről, hogy élete(ke)t olt ki , akinek az a hivatása (nem foglalkozása, és nem szakmája), hogy óvja és védje az élőt, az életet egy intézményben, melynek neve kórház, és nem koncentrációs tábor.

Ápolóról beszélünk, aki ápolja a testet, gyógyítja a lelket, vigasztalja a vigasztalhatatlant, és oly' sokszor hallja az utolsó légvételt, és fogja a görcsösen levegőt markoló kezet. Végigszenvedi a haláltusát, kicsit ő is belehal, és másnap a kelő nappal újraéled, mert más kapkod segítő keze felé. És, ő, az ápoló, a nővér - akit ugyan megaláztak, jelzővel illettek - nem fordíthat hátat, mert akkor ki maradna a gyógyulni vágyó és a menthetetlen mellett.

A család hivatkozhat gyenge idegrendszerre, laikusságra, elfoglaltságra. Valljuk be őszintén: nem tudunk emberhez méltó módon sem élni, sem beszélni, akkor hogyan tudnánk emberhez méltó módon meghalni, és búcsúztatni.

Nem tudunk, mert félünk, de ha félünk, akkor ne bántsuk azokat a sértő szó fegyverével, akik megteszik helyettünk a mi végső feladatunkat. Mert mi sem bántunk senkit a fegyverként sértő kérdéssel: Ön  hol volt, amikor itt, a haldokló mellett lett volna a helye?                             

Január egytől új életet kezdek. Lefokoztatom magam. Segédápolónő szeretnék lenni. 

Hogy miért? Mert mérges és fáradt vagyok. Egyetlen majdnem felnőtt gyermekem szerint úgy nézek ki néha, mint egy kifacsart citrom, ráadásul alulfizetett, és túlhajszolt vagyok. 

Apósom, régen, amikor még az egészségügyi főiskolára jártam, megkérdezte, hogy ugyan minek az ágytál hurcoláshoz diploma. 

Akkor még felháborodtam, mert azt hittem, hogy a végzettségemnek, a tudásomnak megfelelő kvalifikált munkát fogok végezni diplomás ápolóként.

Tévedtem.

Ma már nem háborodok fel, csupán hol dühöngök, hol beletörődöm, hol pedig fenyegetőzöm, hogy nem csinálom tovább. Érzelmi állapotom fáradtságom szintjétől függ.

Éjszakai műszak végén, a pisis, és kakis lepedőket zsákba gyömöszölve, nappal cselédet és bejárónőt alakítva, a búgócsiga és a gyalogkakukk házasságából megszületett gnóm egyedet alakítva elgondolkodom, hogy hol ronthattam el. Igazságérzetem túlfejlett, nyalizásra alkalmatlan ember lévén elgondolkodom, és tényleg kérem, hogy valaki válaszolja meg nekem, hogy miért adatik jobb beosztás, kényelmesebb életritmus egy nyolc osztályt végzett segédápolónak, mint egy diplomás nővérnek?

A segédápoló heti ötször dolgozik héttől háromig. Ünnepnap, hétvége ismeretes számára. Az éjszakai műszakot még hallomásból sem ismeri. napközben áthúz néhány ágyat, leviszi a laborba a néhány kémcsövet, felhozza a gyógyszertárból a gyógyszereket, kiosztja a reggelit, ebédet. Nem etet, nem itat, nem mosdat, nem pelenkáz, nem súrol ágytálat, nem gyógyszerel, nem szúr vénát, nem tölti fel az üres fiókokat, és nincs felelőssége. Ja, nincs váltótársa, tehát, ha egy fél órával később érkezik, akkor annyival korábban távozik, és, ha nincs kedve, csak betelefonál, hogy alszom még egy picit, és egyébként is süt a nap, és sétálok egyet a gyerekkel a parkban.

Ezzel szemben egy diplomás nővér tizenkét órás műszakokban dolgozik, időérzéke végleg eltűnik, bioritmusa felborul, a reá bízott betegekért minden szinten (anyagilag, erkölcsileg, testileg, lelkileg, etikailag, fizikailag, biztos van még valami, ami a dühtől nem jut az eszembe) felelős. Gyógyszerel, infundál, etet, itat, mosdat, fürdet, csiszatol (gondolok itt a hajléktalanokra) rühet, tetvet és egyéb élősködőt írt. Vénát szúr és tápszondán táplál, gégekanült tisztogat és inhalál, és mindenekfelett dokumentál. Mert ugye tudjuk jól, hogy csak az a munka van elvégezve, aminek írásos nyoma van. Osztályos nővérként még a takarítónő kegyeit is keresi; miközben vigyázzban áll és megvárja, hogy felszáradjon a kórterem padlója. Végrehajtja az orvos utasításait, kiszolgálja a betegeket, nyugtatgatja a hozzátartozókat, távol tartja a tolvajokat, birka türelemmel megválaszolja a kérdéseket, őrzi az osztály materiális és nem materiális javait. Hogy ki ne felejtsem egy személyben recepciós, titkárnő, telefonos kisasszony, üzenetrögzítő és lelki szemetesláda.

Kérdezem én, hogy minek néznek minket? Istennőnek, Teréz Anyának, birkának, vagy cselédnek? 

Én diplomás ápolónak gondolom magam, ehhez képest január egytől kérem a visszaminősítésemet segédápolóvá az F fokozatom és fizetésem megtartása mellett.

Legalább így a saját ágyamban alhatok minden éjjel.

Fürdetés után, hullafáradtan, cigizés közben, egy borongós hajnalon három nővér hangosan vitázik a nővérszobában:

Juli: - Hát erről beszéltem. Neked például van bármilyen túlélési terv a fejedben, hogy hogyan kell kibírnunk ezt az áldatlan helyzetet?

Kriszti: - Nos? Mi az ötleted? Hogyan tudunk megélni a fizetésünkből?

Judit: - Hú, de nagyra vagy az okosságoddal. Eddig csak bőgni láttunk a fizetésnapokon. Fel akartad vágni az ereidet. Sírtál, siránkoztál, most meg odavagy a túlzott pozitivitásoddal. Attól, hogy elolvastál egy-két könyvet, a nagy Titkot (nagyon gúnyosan), amit Julitól, ettől a kívülállótól, egyenesen felbujtótól kaptál, még nem tudsz több kenyeret venni. (megvetéssel, szinte támadólag néz Julira) Ugyanúgy felkopik az állad, mint nekem.
Én bezzeg megtanultam a leckét. A spórolás az egyetlen megoldás az életemre. Két év választ el a nyugdíjtól. Világéletemben kórházi ápolónő voltam. Egyedül élek. És, higgyétek el jobb így nekem. Se férj, se gyerek.
Múltkor is vettem egy kis tálcányi csirkeszárnyat. A hegyéből főztem húslevest, a duplacsontos részéből isteni pörköltet, a combocskákat pedig megsütöttem fokhagymásan. Egy hétig ezt ettem.

Kriszti: - Gratulálok! (gúnyosan). Veled nem is érdemes beszélni a változásról, a kitörési lehetőségekről, a tanulásról, sztrájkról meg pláne nem. Neked jó ez a langyos, sőt a hideg posvány is.

Tényleg itt tartunk?

Tényleg itt tartunk!

Huszonhat éve húzom az igát az egészségügyben. Csak azért kapok levegőt, mert imádom, amit teszek. Az urológia a mindenem.

Szeretem, imádom a munkámat. A férjem szerint őrült fanatikus vagyok. Van is vitánk a sok éjszakázás miatt. Nem szeret nélkülem ágyba bújni. - Bettina kislányosan elpirul, miközben beszél.

Néha számot vetek. Hogy mit kaptam 26 hosszú év alatt az egyetlen munkahelyemen? Szinte egy napon Hepatitis B vírust, és Semmelweis-Díjat.

Mi a véleménye a nővérek fizetéséről?

 "Nagy bajok vannak az értékrenddel. (a hétvégén hallottam, hogy Alekoszt 4millióan!!! nézték a tv-ben).
Van egy ápolónő barátom, bementem hozzá a kórházba, ahol dolgozik. Mindketten azt gondoltuk, hogy tudunk majd egy kicsit beszélgetni. Hát ...nem tudtunk! Semennyit! Megállás nélkül, becsülettel tette a dolgát. Havi 80ezer forintért. Ma már nem kapnak borravalót, ami még az átkosban volt és bele is kalkulálták néhány szakmában a bérekbe.

Ezek azóta sem kerültek rendezésre. Őszinte leszek, én sem értem, hogy mi az, ami ezen a pályán tartja még őket - egyelőre.

 A sógornőm szülésznő, felsőfokú végzettséggel - és több éve Angliában takarít! :-((( "

No komment.
Dehogy nincs hozzászólni valóm!
Egy dologban sziklaszlárdan biztos vagyok, mégpedig abban - elnézve a fűtetlen lakásokban vegetáló kolleganőimet -, hogy nem a nővérek zsebébe vándorol az a  több tíz milliárdra becsült hálapénz, amit a sajtó dühösen emleget.

Az idézett pénzügyi tanácsadó honlapja: https://dusikandrea.wordpress.com/

Egyáltalán ki/mi az a nővér, - vagy ahogy a betegek mondják -nővérke?
A magyar nyelv igen kifejező, beszédes és szimbolikus.
Játsszunk el közösen a szóval.
NŐVÉR. Nő és Vér.
A nő szócska miatt ez azt jelenti, hogy csak nők ápolhatnak, gondozhatnak, segíthetnek bajba jutott, rászoruló beteg embertársukon? Genetikailag tényleg determinált lenne a szakma? Ha veleszületett adottsága egy nőnek az ápolás, akkor ebből következik, hogy a vérében van (már megint a vér!), és nem is kell azt tanulnia?
És, hogy kerül ide a vér? Nővére, tehát idősebb, tapasztaltabb testvére vagyok minden betegnek?
Netán véremet adom a segítés oltárán? Elvárják tőlem az önfeláldozó, segítő, saját érdekeimet háttérbe szorító attitűdöt?
A vérvételre, mint feladatomra utal a vér szócska?
Mi a különbség nővér és ápoló között? Létezik egyáltalán különbség?

Tudnám folytatni a kérdőmondatok sorát, de úgy érzem, szükséges itt és most némi magyarázatot fűznöm ahhoz, hogy miért kérdezősködöm.

Nővér vagyok. Gyermekem nevelgetése, terelgetése és egyéb családi okok miatt sok (valóban sok) évet hagytam ki. Eltávolodtam, majd újra visszatértem a betegágyhoz.

Azt tapasztaltam, hogy közben erősen megváltozott a „beteganyag”, a beteg sokkal betegebb lett, mint valaha.

Megváltozott a nővér-beteg kapcsolat.

Megváltozott az orvos-nővér kapcsolat.

Megváltozott a nővéri hivatás elismertsége. Eltűnt, nincsen.

Kimondom konkrétan, nővérnek lenni „nem pálya”.

Szegénységre, nélkülözésre, betegségre ítéli magát az, aki ma Magyarországon nővér.

Keresem a válaszokat, a miérteket, az okokat. 

Érdekel, hogy mi az a valami, ami a pályán tud tartani akár 30-40 évig (mert látok ilyet) kollégákat?

Miért fordít hátat végleg az ápolói hivatásnak, aki pályaelhagyó?

Miért alulfizetett a magyar nővér?

Miért megy külföldre a magyar nővér?

Miért nincs igazi szakmai megkülönböztetés segédápoló, ápoló, diplomás ápoló és egyetemi végzettségű ápoló között?

Mit tehetünk a végső fizikai kimerültség, a kiégés ellen?

Mi újság a hálapénzzel?

És, legutoljára: hogyan kell beosztani a nővéri fizetést?

Arra vágyom, hogy ezen a felületen pezsgő vita, élénk eszme-csere alakuljon ki. Osszuk meg egymással gondolatainkat. Meséljük el legnagyobb szakmai sikereinket, legkedvesebb történeteinket, apró, és nem apró sérelmeinket.

Hogy miért? 

Együtt könnyebb. Az összetartozás érzése erőssé tesz.

Tanuljuk meg tisztelni magunkat, társunkat, és nyújtsunk segítő kezet (még ha virtuálisan is) egymásnak.

Célom, hogy felhívjuk a laikusok figyelmét elhivatottságunkra, hozzáértésünkre, tudásunkra, és emberi tartásunkra.

Nem létezik olyan internetes oldal, hogy www.nover.lap.hu, vagy www.apolo.lap.hu.

Ezzel, azt hiszem, elmondtam a lényeget.

És, végezetül egyetlen húgom szavait szeretném idézni, mely számomra vigaszt nyújtott:

„Háború esetén te, és a társaid lennétek a társadalom legmegbecsültebb dolgozói.”

Kívánom, hogy találjuk meg békeidőben a nővéri hivatás becsületét itt, most, közösen.

Már a Facebookon is jelen vagyunk. A Nővérszoba a helyünk. :-)))

Nagy szeretettel és tisztelettel várom (név nélkül, szabadon) hozzászólásaitokat (ajnadea@hotmail.com).

Ajna Dea