Én egy picit másképpen gondolkodom az ápolói szakmáról, mint a nagy többség. Azt is mondhatnám, hogy kilógok a sorból.
Kényelmesen megélek, mert nem félek.
Nem félek a nélkülözéstől, nem félek attól, hogy kirúgnak, nem félek attól, hogy csak a meglévő munkahelyemen tartanak igényt a munkámra, nem félek attól, hogy leépítenek, nem félek attól, hogy nem találok munkát.
Éppen azért, mert nem félek, nem is történik velem rossz, baj, tragédia.
A jóra, a szép dolgokra koncentrálom a figyelmemet. Hogyan tudom ezt megtenni?
Eldöntöttem, és kész.
De, hát annyi, de annyi borzalmat, gyötrődést és fájdalmat látok magam körül! - szinte hallom, ahogy vitába szállsz velem.
Igen. Én is látom, de nem arra fókuszálok. Pillantásomat, teljes figyelmemet, önvalómat, egész lényemet abba az irányba fordítom, AMIT SZERETNÉK, mind a mellet, hogy BÜSZKE VAGYOK ARRA, HOGY ÉN ÁPOLOK, ÉS HÁLÁS AZÉRT, HOGY NEM ENGEM ÁPOLNAK.
Büszkeség és hála erős, legyőzhetetlen elegye a túlélésnek.
TE MIT SZERETNÉL?
Ahogy olvasom a blogot, és a FB bejegyzéseket:
- egyenrangúságot az orvosokkal
- több fizetést
- megbecsülést
- erőt
- egészséget
- igazságot
- biztonságot
Szép, nemes célok. Csak egy probléma van velük. Kívül, rajtad és az irányításodon kívül vannak. És a törvény, hogy a boldogság és a nyugalom eredendő okai nem kívül keresendők.
MEG VAGYOK ARRÓL GYŐZŐDVE, HOGY HA VALAKI BELÜL RENDBEN VAN, KÖRÜLÖTTE IS RENDBEN MENNEK A DOLGOK.
Lefordítom, még akkor is, ha nem leszek népszerű:
Addig, amíg nem hiszi el magáról egy nővér, hogy ÉRTÉKES tagja a társadalomnak, a pénzpiaci értékét sem kapja meg a munkájának.
Tehát elsődleges feladat a személyes fejlődés, az önbecsülés és az önbizalom fejlesztése.
Változz, hogy változtathass!
Talán ez lehetne a mottója az akciótervnek is, amit készítettem.
Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Hogyan éljük túl a "Nővérséget"? című tanulmányomat, mely 5 túlélési tervet tartalmaz a nehéz időkre.
Kellemes ünnepeket kívánok: I.G.
Ps: Akik nem akarnak/tudnak/mernek változni, kérem, el se olvassák, mert felesleges.
