Rövid ideig volt szerencsém (majd rájöttök, hogy tényleg szerencse) ismerni egy fiút, aki öt nyelven beszél, szelíd lelkű, segítőkész, alkoholt nem fogyaszt, disznóhúst nem eszik, nem dohányzik, csúnya szavakat nem használ, segítőkész, csöndes, mégis határozott, és diplomás ápoló.

Hallom, ahogy mondjátok, hogy ilyen ember nem is létezik. 

Pedig hús-vér emberről beszélek (írok). Hívjuk Gézának az egyszerűség kedvéért. 

Hogy miért dolgozik ápolóként Géza Magyarországon, amikor öt nyelven beszél?

Én is megkérdeztem tőle. 

És, lássatok csodát, azt mondta, hogy szereti, amit csinál. Szereti a nálánál gyengébbet támogatni, szereti a szakmáját, mindig ápoló akart lenni. És higgyem el, neki nem derogál az ágytálat vinni.

Úgy adódott, hogy most rövid itthoni (ha lehet ezt mondani, mert világutazó) tartózkodás után Angliában helyezkedett el, mint diplomás ápoló.

Gondoltam megkérdezem, hogy megy sora, mit dolgozik, és mennyiért dolgozik.

Persze nem akartam a pénztárcájában turkálni, pusztán a kíváncsiság hajtott. Érdekelt, hogy mennyit és milyen fizetésért dolgozik ugyanazzal a végzettséggel nyugatabbra.

Idézem: 

"Itt (Angliában) ugye más besorolásban és bánásmódban vagyunk. 
Nekem a kórházban 10 betegem van akikért én felelek.
Reggel bejövök és akkor átadnak ez kb. egy bő óra (!), persze cigifüst nélkül.
S ugye azután én körbe megyek, és a reggeli előtt megnézem mi a sürgős, úgy mint otthon.

Nekem van 6 beosztottam (én húztam alá) ők csinálnak minden, etetnek, tisztáznak,  mosdatnak (jé Nyugaton lehet nappal fürdetni), lázat mérnek sőt mindent, amit otthon mi csinálunk.Kitöltik a  papírokat, kicserélik mindent, nekem csak ellenőrizni kell,  hogy megcsinálták-e.Kiosztanom a gyógyszert, kötöznöm, meg minden olyasmit, amit az orvos rendelt."

Ezt a szövegrészt abszolút érintetlenül hagytam, úgy másoltam be, ahogy írta Inkognitó Géza barátom:

"Majd olyan 12 korul elmegyek ebed szunetre egy ora ilyenkor posta atszokttam menni vagy csak avarasolni mindent ilyenkor intezek majd utan a kioszttom a delutani gyogyszereket rendelek ha kell es tobbnyire documentaciot irok es igy lassan el telik a anp"

Szóval, egy órás ebédidő. Ja, ugyanúgy, mint nálunk. Állva, összeesés határán, háromszori nekirugaszkodásra a reggelire szánt két szelet kalács és az egy bögre kakaó. 

Persze a panaszkodással nem megyünk semmire. Nézzük inkább, mit lehet tanulni Gézától? 

Tanulj nyelvet, vedd kezedbe életed kormányát, soha ne panaszkodj, szeresd, amit csinálsz, ha pedig nem tetszik, akkor változtass, te magad. 

Kérdezhetsz tőlem. szívesen válaszolok, ha tudok. Üdv: I.G. (inkognito.geza@hotmail.com)