Kaptam ajándékba a plexi kártyámhoz (osztályvezető ápoló áll rajta hivatalosan), a nagy irodámhoz, a konzervatív gyógyító osztályhoz egy aktív csoportdinamikát mutató nővérgárdát.

Figyelem őket, figyelnek engem. Dolgozom, dolgoznak. Szólok, tetszik, nem tetszik.

Tizennyolc különböző tudásszintű, vérmérsékletű, munkatempójú ember, leginkább nők. Mindegyikükről tudnék írni egy oldalas elemzést, pedig alig egy hónapja találkoztam velük először az életben.

Van a két szócső, akiknek első látásra a legapróbb változtatás is riasztó, nem kívánatos, felesleges nyűg. Okosak, jó beszélőkével és bátorsággal megáldva, így "hangolják" a csapatot.

Egyikük oly' "bátor" volt a minap reggel éhgyomorra, hogy szó szerint leüvöltötte a hajamat, valahogyan ily' módon: "azért mert te vagy a főnővér, még nem képzeled, hogy, utasítgathatsz (kértem), változtathatsz, beleszólhatsz a munkánkba!"

Négyszemközt közöltem, hogy, de KÉPZELEM.

Ő egy duális (hol ilyen, hol olyan) személyiség, így nem csodálkoztam, hogy hangos kirohanása után, másnap kávét főzött nekem.

Vannak a csöndes, simulékony természetű lányok, akik szívesen dolgoznak sokat. Rengeteget bírnak, és terhelhetők. Helyén van a szívük, lelkük. Vigyázni kell rájuk, mert igen értékes tagjai a csoportnak. Főnököm véleménye szerint, ha rájuk támaszkodom, akkor nem megyek semmire.

Ezzel a véleménnyel nem értek egyet. Az alulról építkező taktikát ismerik, használják és szeretik a menedzserek.

Az állandó éjszakások azok, akik tehermentesítik a többiek bioritmusát. Értékes tagjai a csoportnak. Miattuk történhet meg a csoda, a saját ágyban, családdal eltöltött éjszakák öröme. Ami egy folyamatos műszaban működő munkahely esetén adomány.

Végére hagytam a legbonyolultabb "egyedeket", akik állapotuk miatt kedvezményben részesülnek. Saját betegségük/fogyatékosságuk, vagy kiskorú gyermekük hosszan tartó gondozása miatt picit "kilógnak" a sorból, csökkentett óraszámban dolgoznak, ám igen értékes dolgozók.

A "kakukktojásról" nem írok, mert nem akarom, hogy ráismerhessen bárki.
Az idő fogja megmutatni nekem, hogy a döntésem (meghagytam a rövid napos beosztását) vele kapcsolatban helyes volt-e.
A kedvezménye, amit az osztály összes dolgozója gesztusként biztosít számára kivételezés, vagy pedig lojalitás.

És, itt van a két egymástól teljesen eltérő fiú. Az egyik zajos, szeles, a másik csöndes, macis. Az egyik öntörvényű hangulatember, a másik erősen befolyásolható. Az egyik slampos, a másik slamposabb. Egyetlen közös tulajdonságuk a feledékenység, melyet a szangvinikus viccel, a melankolikus típusú pedig néma félmosollyal próbál orvosolni.

Tehát tényleg kaptam egy csapatot. Egy színes kavalkádot. És ez így jó.

Nővérként a rám bízott betegekért tartoztam felelősséggel, főnővérként már a csapatom tagjaival is én törődöm.

Óriási a kihívás, lehet nekem szurkolni.