Gyötrő gondolatok a halálról

 2012.03.08. 18:14

Ismerek egy beteg asszonyt, egy ősasszonyt, egy csöppnyi erős asszonyt. 

Véletlenül találkoztunk a piacon. Barátok lettünk. Lelki társak. Ő tudja, én látom, hogy súlyos beteg. 

Csontján a bőr lifeg. Mégis vásárol, főz, takarít. Erő felett dolgozik, gondoskodik a családjáról, mert a munka tartja életben. 

Rákos, ahogy a laikus mondja halkan, szégyenkezve. Élete hamarosan kihunyni készül. Nem tud tovább színlelni, hazudni magának. Ereje elkopik, mosolya eltűnt, fájdalom gyötri, szenved csendben éjjel és nappal. Szétrágja a testét a kór, a civilizáció átka, a modern kor pestise.
(kép: blog.bajla.hu)

No, nem azért, mert ragályos, hanem azért, mert szégyen tapad hozzá, és egy kérdés. Miért én? 

Miért büntet a jó isten? Miért büntet ezzel a betegséggel? Én miért nem tudok összeesni, egyszerűen elaludni, nekem miért mért ekkora elviselhetetlen szenvedést?

Ülök vele szemben és hallgatom.

Felteszi a kérdéseket. Nem nekem, nem az istennek, nem magának. Nem tudom, hogy kinek. Sír és fél. Össze van kavarodva. 

Mi lesz, ha újjászületek? 

Mi lesz velem, ha tényleg a poklok poklára kerülök?

Én választottam volna a szüleimet születés előtt?

Élet van a halál után, vagy halál van az élet után?  

Tényleg újra leszületek, ide a földre? 

Nem akarok megszületni, hiszen még meghalni sem tudok, csak szenvedek.

Hallgatom csöndben, és nem tudok segíteni. 

Egyedül születünk, és egyedül halunk meg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://novervagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr364298216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakegynővér 2012.03.09. 02:20:39

A halál nem fáj... Éjszakás voltam.Csak ketten voltunk az osztályon.Végstádium,velem egykorú férfi.Odaültem az ágya mellé akisszékre.Nagyon félt ,kérte ne hagyjam ott.(egyébként sem szokásom)9órától beszélgettünk,vagy hallgattunk-kéz a kézben mint szerelmesek.Őszintén kérdezett,őszintén válaszoltam minden kérdésére.Nm fájt semmije. Éjfél kürül azt kérdezte tőlem:Milesz vele ha meghal? Néztem rá kérdőn,hogy most mire is gondol!Aztán szépen elmondta,hogy tudja:eltemetik ,elsiratjákstb....DE VELE MI LESZ?
Sajnos nem tudtam rá válaszolni.....Annyit mondtam:A LÉLEK ÉL TOVÁBB

ajnadea 2012.03.12. 15:45:29

@csakegynővér:
Nem igazán találok szavakat. Azt az egyet viszont tudom, hogy egy "valódi" nővér erős.
süti beállítások módosítása