Álruhás "betegszállító"

 2015.12.10. 19:29

Kedves barátnőm felhívta a figyelmemet arra, hogy pozitív élményekről, gyógyulásról is számoljak be.  Nehéz feladat. Sok nyomorúságot látunk, hozzászokunk a szenvedéshez, a fülünk a jajgatáshoz, kiabáláshoz.

Történt azonban tegnap valami, ami igen pozitív. Adott egy fiú. Hívjuk mondjuk Gerinek. Széles vállú, jó kiállású, tüsi hajú, nyílt csillagszemű, 26 éves. Betegszállító. 

Társaitól eltérő módon nem iszik alkoholt, nyugodt, derűs, vidám alaptermészetű. 

Tegnap az egyik súlyos ideggyógyászati betegünket akarta orvosi utasításra átszállítani az intenzív osztályra. Az ő feladata a betegek szakszerű (fizikai erőt megkívánó és feltételező) szállítása. Semmi egyéb.

Ennek dacára felfedezte, hogy az idős bácsi életveszélyben van. Kipattant a folyosóra, elkiabálta magát: ORVOST AZONNAL A HATOSBA!!!

Majd "ráugrott" a beteg mellkasára, szabályosan, tankönyvi módon szívkompressziót végzett egyedül, orvos, nővér és intenzív segítség nélkül. 

25 percen át, megállás nélkül, fáradhatatlanul nyomta a mellkasát az öregnek. Nem tudtuk leváltani, mert nem hagyta. Az intenzív orvos, az asszisztens, a mi orvosunk se tudta rábírni arra, hogy pihenjen. Küzdött, és küzdött. Egy életért.

Mindhiába.

Gergőt eddig is szerettem, mint embert, most már tisztelem is. Hiába szerepel a kitűzőjén a  neve alatt az a szó, hogy BETEGSZÁLLÍTÓ, tudom, hogy ő több ennél. Törekedni fogok arra, hogy a tudása mellé szerezze meg a végzettséget igazoló papírokat, és dolgozzon nálunk. Az esze, a hozzáállása és a lélekjelenléte jó szakemberré teszi.

Ja, amíg el nem felejtem, ha, engem valaha  újra kellene éleszteni, csak őrá, Csillagszemű Gergőre  bízzatok!!!!

 

 

Címkék: gyógyulás intenzív betegszállító szívmasszázs

A bejegyzés trackback címe:

https://novervagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr564091012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hát Én... 2012.02.14. 14:50:18

Én 37 éve "csinálom" a szakmát.Amikor kezdtem(1975)mindenki lelkiismeretesen,lelkesen tette a dolgát,-és nem csak a megkövetelt,kötelező dolgokat.
Csakhát ezt a lelkededést,önfeláldozást megeszi az idő.A falakba ütközés,a kudarcok,a mindennapi problémák,kis sikerek,sikertelenségek nagy küzdelmek után
süti beállítások módosítása