Muszáj megint a pénzről beszélnünk. Bár, - ha picit régebben, melegebb éghajlaton, illetve északabbra élünk - az üveggyöngyökről, kagylóról, netán szénről tárgyalnánk.

A mai világban a digitális számokért dolgozunk, amit kódolt plexi kártyákkal váltunk élelemre, ruhára, utazásra.

Vajon miért vált ekkora indulatot a HÁLAPÉNZ?

Mielőtt válaszolnék, hadd meséljek egy kedves betegemről, akit az urológián ápoltam. Törékeny, madárcsontú hölgy, aki fejlődési rendellenességgel érkezett szülei házába. Ízületei fejletlenek és deformáltak. Emiatt nem tud rendesen fogni, járni, és erőtlen. 

Lehetett volna belőle lecsúszott, utcán kolduló, lézengő, névtelen senki. Nem így történt. Gondolta, ha már nem tud rendesen járni, és egy helyben kell maradnia, akkor olvas, olvas és olvas.
Így lett a pici lánykából az irodalmat imádó, ismerő, korunk meghatározó egyénisége, irodalmi műsorvezető egy rádiónál, valahol az éterben. (ott nem látszik a kacska kéz, sánta láb)

Ha becsukom a szememet, és hallgatom mély búgó hangját, ezt az értelemmel átitatott orgánumot, tudom, hogy sokszor hallottam már gyerekkoromban is.

Tehát ez a nő került a kezeim közé (direkt írtam így) az urológián. Nem tudott pisilni. Ciki. Nem lehet így létezni. Megoldást kell rá találni, hogy a méreganyag kiürülhessen. Az orvosok meg is oldották a problémáját. Csupán egy fél napig volt inaktív állapotban ez a tevékeny hölgy. Ahogy felébredt a műtét után, megkért, hogy adjam oda a lap topját, mert éppen egy adástükröt állít össze, és muszáj, hogy a munkatársával tudjon levelezni.

(A küzdeni tudását tanítani kellene, egy-két magát teljes mértékben elhagyó betegnek.)

Ettől a hölgytől kaptam 500 Ft-ot. Értitek? Ötszáz forintot. Mondtam neki, hogy nem a pénzért segítettem. Erre ő:

"Én csak annak adok, aki plusz pénz nélkül is MARADÉKTALANUL  megteszi azt, ami reá van bízva."

EZZEL NEM ÉN AKAROK PIEDESZTÁLRA ÁLLNI, HANEM EGYÜTT GONDOLKODÁSRA HÍVOM AZOKAT A KÖZELI ÉS TÁVOLI KOLLÉGÁIMAT, AKIK NETÁN FORDÍTVA ÜLNEK A LOVON.

Utálom én is azt az embert, aki kihasználja a másik elesettségét, netán akkor segít, ha ELŐZETESEN kap valamit.

Másik oldalról közelítve a hálapénz témakörét pedig visszautasítom azokat a feltételezéseket, és aljas megközelítési módokat, hogy elég nekünk bőven ennyi fizetés, amit kapunk, mert úgy is teletömik a betegek a zsebünket. 

Tényleg? Valóban? 

Hát akkor elmondom a tutit. Én, aki betegek között dolgozik.

Állítólag több száz millió Ft vándorol az eü. dolgozók zsebébe hálapénz formájában évente. - olvastam valamelyik cikkben, valahol, valamikor.

Hallottatok már a Pareto-elvről, mely kimondja a nyolcvan húszas szabályt?
Bármelyik marketing könyvben utána lehet nézni.

Röviden, az összes eü. dolgozó nyolcvan százaléka teszi el paraszolvencia húsz százalékát.
Hogy érthető legyek. Ha itt is (már pedig minden gazdasági ügyletnél érvényes ez a szabály!!) érvényesül a Pareto-elv, akkor az elit, 20 %-BA TARTOZÓ PROFESSZOROK, OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOSOK TESZIK EL ENNEK A VÉLHETŐ NAGY ÖSSZEGNEK A 80 %-ÁT. 

HOGY MIT JELENT EZ A NŐVÉRNEK?

A nővérek a 80 % NÉVTELEN plebszbe tartoznak, és megosztoznak a megmaradt pénz 20 %-án, ami nem más, mint havonta egy-két bom-bon, egy kis kávé, néhány ezer forintocska, egy cserepes kaktusz.

Tehát, "tisztelettel" megjegyzem, és szóváteszem a minket irányító ismeretlen VÍZFEJNEK, NEMZETI NAGYCIRKUSZNAK,  hogy a közalkalmazotti törvény módosítása, azaz a bértábla összecsúsztatása előtt  nem ártott volna gondolkodni.

Ui: kinevezett főnővérként kevesebbet keresek (jól megjutalmaztak), mint bármelyik beosztottam.
Miért?
Kaptam egy plexi táblát a mellemre osztályvezető ápoló felirattal. A tábláért cserébe adtak bruttó 10 000 Ft vezetői pótlékot, ám nincsen túlórám, műszakpótlékom, és parám. Jó ez a magyar egészségügyi rendszer! 

CSODA EZEK UTÁN, HOGY A NYELVEKET BESZÉLŐ KOLLÉGÁK ELEVEZNEK NYUGATRA, AHOL NINCS BEÉPÍTVE A FELTÉTELEZETT CSÚSZÓPÉNZ A FIZETÉSÜKBE?