Elolvastam A könyvet, és megrettentem. Többször kapkodtam levegő után. Első olvasatra azt hittem, hogy csak egy olcsó marketingfogás a cím, főként az alcím:

Az egészségügyi maffia - Hogyan ússzuk meg élve s hogyan szerezzük vissza az egészségünket és jólétünket

Tényleg igaz lenne, hogy a felhatalmazásom és a megkérdezésem nélkül, akaratlanul egy eü-maffia-gépezet szerves részét képezném, azért mert NŐVÉR vagyok? 

Imát illene rebegnem nap nap után Hügieiának, az egészség istennőjének, hogy megóvta az életét és egészségét gyermekemnek, pedig kötelező védőoltás álcájába burkolt biológiai fegyverekkel bombázták a gyenge immunrendszerét?
Mesterségesen előállított kórság az AIDS, és a rák? Egyfajta népirtás folyik vér nélkül, halkan, alatttomosan? 
Igaz lenne, hogy egy betegséggyár alkalmazottjaként naivan asszisztálok jó néhány éve orvos- és nővértársammal együtt ahhoz, hogy a betegek még betegebbek legyenek, még több időt töltsenek ágyban, és még több gyógyszert egyenek?

ÉS, VALÓBAN IGAZ LENNE AZ, HOGY BÜNTETLENÜL, EMBEREK MILLIÓIT LEHET FELÁLDOZNI KOSZOS PAPÍRKÖTEGEK, A LÓVÉ MIATT?

Alig hiszem el, és nem is értem. 

Ha valóban néhány család teljes (pénzügyi, gazdasági, katonai, eü., oktatási, ítéletalkotó és végrehajtó; Kihagytam valamit a mindenből?) uralma mozgatja ezt a gömbölyű bolygót, a Földet a világegyetemben, és mi csak apró személytelen adatok vagyunk rajta, akkor MINEK EZ A MÉRHETETLEN MENNYISÉGŰ PÉNZ? 

Mekkora az az ép emberi elmével felfoghatatlan mennyiségű fél-elem, amely a háttérben munkál? 

Összeesküvés elmélet?

Nem. Sajnos, nem. 

Inkább ÓRIÁSOK  unalmas perceit elűző globális pénzteremtő puzzle-játék.

Elvontan gondolkodom? Kusza, amit leírtam. Nem lehet igaz? Ez a könyv csupán egy agyament kanadai doktornő agyszüleménye? (bocs, van magyar párja is!) Lehet, de ez a régi, húsba vágó történet velem esett meg.

Cserfes, két éves kisfiammal büszkén kocogtam el az egészséges tanácsadásra. Gyermekem - szokásához híven - feltérképezte a váró, majd a rendelő minden apró szögletét, szóba elegyedett (verbálisan, és nonverbálisan) a gyerekekkel, és a felnőttekkel is. Hosszú várakozás után végre az ajtón belülre kerültünk a kopasz, bajuszos, fehér köpenyes doktorbácsihoz. Alig vártam, hogy beszámolhassak a gyermekem fejlődéséről, szókincséről, gyarapodásáról, "tetteiről", amikor hirtelen felfigyeltem a doktor sopánkodó arckifejezésére, sajnálkozó gesztusaira, és mély sóhajtozására. Egész testbeszéde mély együttérzésről tanúskodott. Mintha temetőben lenne. Figyelmen kívül akartam hagyni, ám egyszer csak elkezdett kérdezősködni a mi doktorunk. 

- Anyuka hogy bírja ezt az örökös nyüzsgést, hangzavart, tevés-vevés-matatást? Látom milyen fáradt. 

- Én? - néztem körül, hátha más is van rajtam kívül a rendelőben.

- Nehéz lehet magának.Az éjszakákról meg jobb, ha nem is beszélünk. El sem kell mondania, látom én. Karikásak a szemei.

- Mit lát?

- Hogy maga a végtelenségig kimerült.

- Egy kicsit fáradt vagyok, de... - mondtam megilletődötten.

- Ugye, mondom én. Itt tenni kell valamit. Van is egy ötletem. Elkezdjük gyógyszerelni a gyereket! 

- Mit kezdünk el? - kaptam fel a fejemet.

- GYÓGYSZERELNI A GYEREKET! -  közölte a fehér köpenyes sarlatán.

- Ez a gyerek makk egészséges! Érdeklődő, aktív. Koránál lényegesen fejlettebb mozgású, a szókincse pedig páratlan. Egyébként meg... - fojtotta belém a szót a férfi, aki egyre ellenszenvesebbnek tűnt számomra. Magamhoz hívtam a két és fél éves kisfiamat, aki első szóra hozzám bújt.

- Maga elfogult. Elvakítják az érzelmei. Ez a gyerek hipermotil! HIPERAKTÍV! - szinte üvöltötte a szavakat a jól fizetett drogdíler. - Gyógyszerelni fogom a maga érdekében.

- Tudja kit gyógyszereljen! - vágtam be magam mögött hangosan az ajtót. 

16 (!) éve történt velünk ez az eset. Most írtam róla először, pedig mély nyomot hagyott bennem. Áldom az eszemet, hogy nemet tudtam/akartam/mertem mondani a "szaktekintélynek". Az én fiam EGÉSZSÉGES.

Akadtak azonban olyan "sorstársaim", akik bedőltek az új, divatos, pedagógusok idegrendszerét romba döntő pszichológiai kórnak, a Hyperactivitas-nak, és beadták a kábszer tartalmú pirulákat gyerekeiknek. Ők azóta is orvoshoz járnak.