Esti vizit. A beteg fekszik az ágyában. Belép az ügyeletes orvos, az őt kísérő két nővérrel.
Néhány mondatot váltanak egymással. Semmi teendő, semmi extra. Hirtelen a beteg kérdést intéz a fiatalabb kolléganőhöz: - miért ilyen kelletlen, miért nem tud maga mosolyogni?
Válasz nem érkezik a fülcimpájáig vörös arcú, megszeppent, levegő után kapkodó kérdezett féltől.
Néma csönd, majd újra a beteg töri meg a fagyos csöndet: - miért nem takarít valahol inkább, ha már nem való nővérnek?

Ilyen és ehhez hasonló destruktív kritikák, és verbális incidensek előfordulnak a betegágy mellett dolgozókkal. Ugye?

Szóljatok hozzá! Mi volt a legemlékezetesebb bántás, amikor azt hitted, hogy itt a vége, és nem csinálod tovább.