Egyáltalán ki/mi az a nővér, - vagy ahogy a betegek mondják -nővérke?
A magyar nyelv igen kifejező, beszédes és szimbolikus.
Játsszunk el közösen a szóval.
NŐVÉR. Nő és Vér.
A nő szócska miatt ez azt jelenti, hogy csak nők ápolhatnak, gondozhatnak, segíthetnek bajba jutott, rászoruló beteg embertársukon? Genetikailag tényleg determinált lenne a szakma? Ha veleszületett adottsága egy nőnek az ápolás, akkor ebből következik, hogy a vérében van (már megint a vér!), és nem is kell azt tanulnia?
És, hogy kerül ide a vér? Nővére, tehát idősebb, tapasztaltabb testvére vagyok minden betegnek?
Netán véremet adom a segítés oltárán? Elvárják tőlem az önfeláldozó, segítő, saját érdekeimet háttérbe szorító attitűdöt?
A vérvételre, mint feladatomra utal a vér szócska?
Mi a különbség nővér és ápoló között? Létezik egyáltalán különbség?
Tudnám folytatni a kérdőmondatok sorát, de úgy érzem, szükséges itt és most némi magyarázatot fűznöm ahhoz, hogy miért kérdezősködöm.
Nővér vagyok. Gyermekem nevelgetése, terelgetése és egyéb családi okok miatt sok (valóban sok) évet hagytam ki. Eltávolodtam, majd újra visszatértem a betegágyhoz.
Azt tapasztaltam, hogy közben erősen megváltozott a „beteganyag”, a beteg sokkal betegebb lett, mint valaha.
Megváltozott a nővér-beteg kapcsolat.
Megváltozott az orvos-nővér kapcsolat.
Megváltozott a nővéri hivatás elismertsége. Eltűnt, nincsen.
Kimondom konkrétan, nővérnek lenni „nem pálya”.
Szegénységre, nélkülözésre, betegségre ítéli magát az, aki ma Magyarországon nővér.
Keresem a válaszokat, a miérteket, az okokat.
Érdekel, hogy mi az a valami, ami a pályán tud tartani akár 30-40 évig (mert látok ilyet) kollégákat?
Miért fordít hátat végleg az ápolói hivatásnak, aki pályaelhagyó?
Miért alulfizetett a magyar nővér?
Miért megy külföldre a magyar nővér?
Miért nincs igazi szakmai megkülönböztetés segédápoló, ápoló, diplomás ápoló és egyetemi végzettségű ápoló között?
Mit tehetünk a végső fizikai kimerültség, a kiégés ellen?
Mi újság a hálapénzzel?
És, legutoljára: hogyan kell beosztani a nővéri fizetést?
Arra vágyom, hogy ezen a felületen pezsgő vita, élénk eszme-csere alakuljon ki. Osszuk meg egymással gondolatainkat. Meséljük el legnagyobb szakmai sikereinket, legkedvesebb történeteinket, apró, és nem apró sérelmeinket.
Hogy miért?
Együtt könnyebb. Az összetartozás érzése erőssé tesz.
Tanuljuk meg tisztelni magunkat, társunkat, és nyújtsunk segítő kezet (még ha virtuálisan is) egymásnak.
Célom, hogy felhívjuk a laikusok figyelmét elhivatottságunkra, hozzáértésünkre, tudásunkra, és emberi tartásunkra.
Nem létezik olyan internetes oldal, hogy www.nover.lap.hu, vagy www.apolo.lap.hu.
Ezzel, azt hiszem, elmondtam a lényeget.
És, végezetül egyetlen húgom szavait szeretném idézni, mely számomra vigaszt nyújtott:
„Háború esetén te, és a társaid lennétek a társadalom legmegbecsültebb dolgozói.”
Kívánom, hogy találjuk meg békeidőben a nővéri hivatás becsületét itt, most, közösen.
Már a Facebookon is jelen vagyunk. A Nővérszoba a helyünk. :-)))
Nagy szeretettel és tisztelettel várom (név nélkül, szabadon) hozzászólásaitokat (ajnadea@hotmail.com).
Ajna Dea