Ha előre sejtem, hogy én leszek a wc-papír-felelős, a kulcsnok, a havi gyógyszerkeretet ellenőrző és betartó, "legyen nővérhívó minden betegágynál!", "miért nem vízhatlan széken ülve zuhanyzott a beteg?" "miért száraz a virágok levelének a vége a folyosón?", "megint nem szignálta az orvos a lázlapot, valamint "fáznak a betegek a kettes kórteremben" problémák egyedüli orvoslója, akkor nem az eü. főiskolára jelentkezem anno, hanem valami kommunikációs suliba. 

Vagy még jobbat tudok, sehová. Mert, valljuk be, azért luxus 9 év eü. iskolapadban eltöltött év a fent felsorolt feladatok megoldásához. 

Ja, és ráadásul én piszkálok orvosi egyetemen (summa cum laude) végzett doktorokat (akiket tisztelek, becsülök), hogy a nagyvizit kezdete, ha fél tizenegy, az 10.30-at jelent európai idő szerint. Miért nekem jutott az a hálátlan feladat, hogy szólongassam őket, hisz' rangban, tudásban felettem állnak?

Csak nálunk, magyaroknál működik ilyen torz módon az egészségügy, a betegellátás? 

Az kerül legtávolabb a betegtől, akinek a legmagasabb a képesítése? Jól megjutalmazzuk. Jó sokat tanultál, tudsz rengeteg dolgot az emberi test normális és abnormális működéséről, vannak készségeid, de adminisztrálj, és irányítsd a többi náladnál alacsonyabb végzettségű egyedet. 

Nálunk nyugatabbra is így működik a rendszer? Mi értettünk valamit félre?

Egyetlen megoldást látok a problémára: közelebb kerülni a beteghez, akit feladatom szakszerűen szolgálni.