Az ápolás egyidős az emberiséggel. Ezt bátran kijelenthetjük.
El tudom képzelni azt a helyzetet, amikor a kardfogú megsebesítette a neandervölgyi embert, a társa betekerte a vérző sebet a lenyúzott állatbőrrel, hogy elállítsa a vérzést. Az időszámítás előtt az ápolás és az élet közé nyugodtan egynelőségjelet tehetünk.
Nem kívánok történelem órát tartani, de utána kellett néznem egyetlen egy dolognak, mivel újra és újra feltettem magamnak a kérdést.
Miért szegény az aki ápoló? Mi az összefüggés az ápolás és az alulfizetettség között?
Jól sejtettem,hogy a régi időkbe nyúlik vissza a válasz gyökere.
Most már tudom. A diakónusok tehetnek az egész XXI. századi szegénységről az egészségügyben, ebben a "hálátlan" műfajban.
A diakónusok voltak azok a szolgák, szolgálattevők, akik szegénységre, nélkülözésre, lemondásra ítéltek bennünket. Ők megelégedtek az egyház nyújtotta szegényes ruhával, sovány koszttal, hideg vízzel, fűtetlen, csupasz falú szobával, a gyertyával és a karéj kenyérrel. Lemondtak az élet nyújtotta összes élvezetről, általában hatvan év felettiek és özvegyek voltak.
Ilyen múlt és hagyományok után, miért csodálkozunk, ha a mindenkori hatalom nem akar többet adni hideg víznél és egy szelet kenyérnél? A családi életünk sem érdekel senkit. Ha széthullik a család anya nélkül, hát széthullik. Beteg a gyerek, és menni kell műszakba?
No, ez a paradoxon és a skizofrénia egyvelege.
Ráadásul a középkorban az ápolók leginkább szerzetesek voltak. Ezek után kérdezem,
mi, nők mit keresünk a betegágy mellett, és miért csodálkozunk azon, ha nincs megbecsülésünk?
Még az újkorban sem volt elfogadott szakma az ápolás, csak akkor, ha azt valaki egy vallási felekezet tagjaként végezte.
Tovább "rontotta" a helyzetet egy dúsgazdag család fiatal leánykája, Florence Nightingale, aki szüleitől kapott apanázsából kényelmesen megélve, úgymond elhivatottságból, isteni küldetésétől hajtva rakta le az alapjait a modern ápolásoktatásnak és -kutatásnak.
Szeretjük, és tiszteljük a lámpás hölgyet, aki vigyázott nővérei erkölcsére, tizedére csökkentette a mortalitást a háborús időkben, ám nekünk nincsen gazdag apukánk, havi apanázsunk, csak a több sebből vérző küldetéstudatunk.